Főoldal » 2012 » November » 7 » Gyermek a jászolban ~ részlet
17:34
Gyermek a jászolban ~ részlet
Az idő karácsony reggel nyolc óra körül járhatott, és Perselus már hat csésze kávét megivott – hármat cukorral és tejjel, hármat pedig feketén, hogy a babának meghagyja a tejet. Más lakásban ilyenkor a gyerekek már kiugrottak az ágyukból, hogy meglessék, mit találnak a fa alatt és a harisnyájukban, azok pedig, akiknek nem volt kandallójuk, a székre akasztott köpenyüket nézték meg. A gyerekek a szüleik ágyán ugráltak, sürgetve őket, hogy csatlakozzanak az ünnepséghez és készítsenek reggelit. Perselus nagyjából fel tudta idézni, hogy amikor gyerek volt, ő is hasonló dolgokat tett karácsony reggelén, és bár a családja küzdött a megélhetésért, az év ezen egy napját mindannyian élvezték.

Ám ebben az évben a karácsony reggel – aminek egy átlagos napnak kéne lennie, amikor eredetileg tudna aludni, és nem pirkadatkor munkába indulni – rémálommá vált. Harry nyugtalan és nyűgös volt, megállás nélkül sírt, köhögött és felszökött a láza, és közben Perselus megpróbált valamilyen ételt megetetni vele. Szegény gyerek öt pelenkát használt el három óra alatt, s Perselus megijedt, hogy ennek a rendellenes emésztésnek a túl erős bájital volt az oka.

Megpróbált megitatni a fiúval egy kis kamilla-gyermekláncfű kivonatú teát, és úgy tűnt, Harry vevő is rá. Perselus tudta, hogy ha Harry nem iszik eleget, akkor kiszárad, azt viszont nem tudta, miképp tudna megbizonyosodni róla, hogy a gyerek megfelelő mennyiséget ivott meg belőle.

Jobb híján tehát Harry félig az ölében, félig a kanapén szunyókált, miközben Perselus a pislákoló lángokat figyelte, és belekortyolt hatodik csésze kávéjába. A koffein végigszáguldott az erein, visszarángatva őt a kimerültség ködös birodalmából, és nagyon imádkozott, hogy Harry meg tudja inni az összes teát, és aludjon egy kicsit.

Nincs békesség a gonoszoknak, Perselus.* Se az új bájitalmestereknek egy beteg gyerekkel – emlékeztette magát, amint Harry elkezdett nyöszörögni. Perselus lenézett, és látta, hogy Harry már nem issza a teát, így közelebb tartotta az üveget.

Harry azonban eltolta.

− Igyál, kérlek!

A fiú némán megrázta a fejét.

− Jobban fogod érezni magad…

De Harry ismét nemet intett a fejével.

Perselus felsóhajtott, és letette az üveget a földre. Kézfejével megérintette Harry homlokát, és összerezzent.

− Nagyon lázas vagy. De nem merem beadni neked a felnőtt Lázcsökkentőt. Meg kell főznöm a korodnak megfelelő bájitalt, de olyan átkozottul fáradt vagyok, hogy alig bírom nyitva tartani a szemem, nemhogy a pontos méréseket elvégezzem.

Saját kárán tanulta meg, hogy soha nem szabad úgy főzni, hogy fáradt, mert a legkisebb hiba is robbanáshoz vezethet.

Harry összekuporodott Perselus oldalán; befészkelte magát, mint egy elveszett kiskutya. Rettenetesen érezte magát, de az első alkalommal, amikor átfordult a másik oldalára a Magas Ember mellett, azonnal vigaszt talált. Nyáladzott és végigtüsszentette a kanapét, de megtörölték az arcát, aztán egy törölközőt a feje alá tettek.

Végül egy kéz dörzsölgetni kezdte a hátát, és ettől halkan felsóhajtott. Ahogy vissza tudott emlékezni, ez volt az első alkalom, hogy a Magas Ember ezt csinálta, és ez nagyon-nagyon jó érzés volt. Közelebb fészkelte magát a fiatal varázslóhoz, és lehunyta a szemét.

Perselus óvatosan lenézett gondoskodásának tárgyára, és halkan felsóhajtott. Egy őszintén megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját, aztán kiitta a kávéját, mielőtt egy kézlegyintéssel a mosogatóba küldte volna. Merlinre, annyira, de annyira fáradt vagyok! Csak néhány órát had aludjak, aztán meg fogom tudni főzni a bájitalt. Aludj csak, Potter! A józanságomra való tekintettel…

Könnyű álomba sodródott, mindig is könnyű alvó volt, melynek idejét egy furcsa órával szabályozott.

Úgy érezte, épp csak becsukta a szemét, mikor Harry ordítása felébresztette.

Küszködött az álomból való ébredéssel, és kényszerítenie kellett magát, hogy ki tudja nyitni a szemeit.  
 
A köpenyén lévő kis órának a csipogása szerint 10:00 volt.

− Az Isten verjen meg, Potter! – káromkodott Perselus, de azonnal el is szégyellte magát, mind a karácsonykor való káromkodás, mind pedig azért, mert rámorrant egy kisgyerekre, aki nem tudott azon segíteni, hogy zaklatott és nyűgös.

− Oké! Shhh! Mi a baj? Csak nem megint cserélni kell? Vagy szomjas vagy?

Felemelte a babát, és rájött, hogy Harry forró és büdös.

− Ah, ne, megint! – nyögte, aztán hatodik alkalommal is kicserélte a baba pelenkáját, ügyelve arra, hogy a kis alsón alkalmazza a bőrnyugtató kenőcsöt.

Perselus hiba nyugtatgatta szelíd hangon Harryt, még mindig tekergett és vonaglott.

− Aaaajjjj…

− Tudom. Maradj nyugton. – Ám Harry továbbra is próbálkozott a szökéssel, így Perselus kénytelen volt még erősebben tartani őt, míg ezt a kellemetlen feladatot el nem végzi. – Ne mozogj! Ki kell, hogy cseréljem, különben még rosszabb lesz. A saját érdekedben. Érted? – Perselus határozottan idiótának érezte magát, amiért úgy beszélt egy másfél éves csecsemővel, mintha az egy felnőtt lenne. Kidobta a koszos pelenkát – az orra már annyira tele volt a bűzzel, hogy úgy érezte, szinte hozzászokott a szaghoz. – Gyere csak. Innod kell egy kicsit.

Az ölébe vette Harryt, s megpróbálta rávenni, hogy megigya a kamillateát – sikertelenül.

Harry nem akart inni; fájdalmai voltak, túl sok minden történet egyszerre, így inkább Perselus mellkasára hajtotta a fejét, és csak sírt.

Megtekintések száma: 376 | Hozzáadta:: Scale | Címkék (kulcsszavak): Gyaj | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 4
0 Spam
3 Amy  
szia!

Ide az egész fejivel most! Nagyon érdekes és megkapóan aranyos és vicces rész volt.Kérlek rakd fel minél hamarabb ezt a részt. Már nagyon olvasnám.

Amy

U.I: Nagyon szép az új dizid biggrin

0 Spam
4 Scale  
Szia!

Hű, jó régen áll már itt szegény kritikád válasz nélkül... *bűntudatosan lehorgasztja a fejét*

Viszont ma legalább mondhatom, hogy fent van a Merengőn az új rész, amint engedélyezik, lehet is olvasni. smile Örülök, hogy ez a kis részlet is tetszett, szerintem ha ez tetszett, teljes egészében még jobban fog tetszeni. biggrin

Scale

0 Spam
1 evelyn  
Szia drága! Jaj szegények,annyira sajnálom Perselust,hogy nem tudja kipihenni magát,és Harryt,hogy beteg és nem tudja elmondani,hogy mi a baja.Tetszik,hogy Perselus nem gügyög a gyereknek hanem rendesen beszél hozzá,amint láttam a gyerek megérti vagy legalább képes kimutatni,hogy éppen akar-e inni vagy nem,akar-e aludni vagy nem.Amit megfigyeltem Harry jobban szeret Perselushoz bújva aludni,ami érthető.Az viszont nem jó,hogy ennyire lázas és nincs lehetősége Persnek megcsinálni a bájitalt a gyereknek.Érdekes,kíváncsi vagyok,hogy miként ezzel az egész helyzettel megbirkózni a férfi és mit fog csinálni ha az ünnepek után dolgozni kell mennie,ráadásul minden nap.Érdekes részlet volt.Most még jobban izgat az egész feji biggrin Nagyon várom már,hogy felrakd smile

0 Spam
2 Scale  
Szia Ev! Sajnos igen, Perselus rettentően fáradt, és már nagyon az ereje végét járja. sad De nem kell félteni, rá fog jönni a megoldásra, és minden rendbe fog jönni. smile Igen, Harry nagyon szeret Perselushoz bújni, szerintem akkor olyan cuki, és én is szeretem, hogy a "Magas Ember" nem gügyög, hanem teljesen normálisan beszél a gyerekhez. ^^ Na igen, a munkába menés... Hát az egy érdekes dolog lesz. XDDD
Ma jön teljes egészében ez a rész, remélem, tetszeni fog. happy

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]