"Tabula Rasa

„Bocsánat, hogy élek. Többet nem fordul elő!”

(graffiti)

Amikor az ember szembesül azzal, hogy halála után majdnem ugyanannyi gonddal kell megküzdenie, mint életében, akkor rádöbben, hogy valamit elszúrt. Hogy valamit másképp kellett volna tennie, és akkor nem tartana ott, ahol. Később persze nagyon könnyű ujjal mutogatni a múlt képkockáira, és azt mondani: „Igen, itt kellett volna másik utat választanod!”, de a jelen pillanatában már veszett seprű nyele. A múltat nem lehet megváltoztatni – még egy időnyerő sincs már senkinél, hiszen a Minisztériumban az összes összetört.

Így aztán Harry könyökére támaszkodva, lógó orral ült a roxforti park egyik eldugott zugában, és elmélázva figyelte a megnyugtatóan hulló hatalmas hópelyheket, melyek egy idő után fehér hótakaróként jótékonyan ellepték a csata nyomait. Végül a griffendéles nagyot sóhajtott – főleg, mikor rájött, hogy rajta is keresztülhullik a hó -, és elindult a fő-fő kígyófészek felé, hogy szembenézzen az emberek Aragogjával, a legvadabb pitonnal, akit csak ismert. Végtére is, nem bujkálhat egész életében (halálában) a bájitalmester elől, különben soha nem jut… haza."