Főoldal » Fájlok » Severitus

A fia
2012-09-07, 16:12
Író: lastcrazyhorn
Eredeti cím: His son
Link: http://www.potionsandsnitches.net/fanfiction/viewstory.php?sid=2801&chapter=1
Kikötések: Minden jog az eredeti szerzőt, és J. K. Rowlingot illeti, én csak fordítottam a történetet a magam és mások szórakoztatására, mindenféle anyagi haszon nélkül.
Tartalom:  Néhány megnyugtató jelenet Perselus és az ő fia életéből. :)

Thank you for your permission.

A fia


Perselus Piton lenézett az ölében ülő lehetetlenül kicsi tizenkét éves fiúra, és érezte, hogy a szája sarka felfelé görbül.
Egy évvel ezelőtt még őrültségnek tűnt, hogy valaha is örökbe fogadja a „Kis Túlélőt”, és most mégis kényelmesen ott üldögél az említett fiú az ölében.

A fiú. A fia.

Valóban örökbe fogadta a kölyköt.

Az ő fia.

A gyermek szorosan fogta a talárját, annak ellenére, hogy már elaludt. Végre. A gyereknek rémálmai voltak, melyek nagy hátránya, hogy ez a képesség sikeresen működik az órákon is, és Perselus igencsak aggódott az intenzitása miatt.

Egy gyereket nem kéne, hogy ilyen szörnyű rémálmok sújtsanak ilyen fiatal korban.

Perselus bájitalfoltos hüvelykujjával megsimogatta a fiú puha arcát, és szórakozottan tovább ringatta karjában.

Nem csak egy fiú, az ő fia.

A tanácsadó azt javasolta, hogy a nap egy bizonyos részét nevezzék ki „ringató időnek”. Ezt egy ideig egyikük se nagyon várta, különösen a fiú nem.

Az ő fia.

A cél a ringató idővel az volt, hogy a fiú minden nap megtalálja a kényelmet és a biztonságot; elérhető legyen a gyermeknek anélkül, hogy kérnie kéne, és Perselus szerepe ebben nem más, mint a menedék. A fia egész életében meg volt fosztva a kényelemtől, és Perselus a terapeutával együtt úgy gondolta, hogy ennek ideje véget vetni.

A fia.

Egy másik este…

− Apa? – kezdte a fiú – a fia Perselus ölében ülve.

− Igen? – kérdezett vissza szeretettel a fiúra nézve.

− Szeretsz engem? – folytatta a fia izgatottan.

− Igen. Jobban, mint hogy puszta szavakkal ki tudnám fejezni – felelte Perselus kissé rekedten.

− Sokkal jobban? – A hangja még mindig kicsit vékony volt.

− Igen, gyermekem, ahogy mondod, sokkal jobban.

Ujjaival megsimogatta a fiú fejét, és nézte, ahogy a gyerek élvezettel belehajol az érintésbe, és egy mosoly utat tör a fiú arcán.

Az ő fia. Az ő gyermekének a mosolya.

Másik este…

Néha nem is beszélnek. Néha Perselus csak tarja a fiút, és meghitt csendben üldögélnek. Általában a fiú keresztbe az ölbébe feküdt, fejét a karján vagy a kanapé karfáján pihentette. Alkalmanként a mellkasára vonta a fiát, és a fejét az ő vállhajlatába temette.

A fia. A gondolat megmagyarázhatatlan melegséggel töltötte el a szívét.

Lenézett a gyerekre, akinek a vékony válla köré fonta az egyik kezét. Másik kezével lazán tartotta a gyerek két kis kezét.

Ez a fiú csak egy gyerek; még mindig szüksége van a védelemre.

Öntudatlanul is óvatosan megszorította a gyerek körül a karjait. A fiúnak sok fájdalmat kellett elszenvednie a múltban. Ez a tudat önmagában is dühösen égette belülről, és belegondolva abba, hogy valaki továbbra is szándékosan ártani akar a fiának… Ez már túl sok!

A fiú az ő fia. Az övé!


És ő sajnálatos módon megölné azokat a kínzókat, akik ártani merészelnének a gyermekének!

A fia – az ő egyetlen gyermeke, akit az idők végezetéig védelmezni fog, ha szükséges.

A fia.

Vége
Kategória: Severitus | Hozzáadta:: Scale | Címkék (kulcsszavak): lastcrazyhorn
Megtekintések száma: 385 | Letöltések: 0 | Hozzászólások: 8 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 8
0 Spam
5 evelyn  
Drága Scale! Most teljes meghatottságban ülök itt a gép előtt és nagyon igyekszem a könnyeimet visszatuszkolni, de nagyon nem sikerül. Szép kis tüneményt találtál, igazán boldog vagyok, hogy lefordítottad és felraktad nekünk, hogy mi is részesei lehessünk,annak a pillanatnak, ami a legszebb az életben. Perselus mint apa nem újdonság, de az ahogy védelmezően tartja az ölében a tizenkét éves gyereket, miközben azt hajtogatja, hogy a fiú az ő fia, bizony az. Egy apa aki mérges azért mert egy ilyen kicsi fiúnak nem lenne szabad rémálmainak lennie, az ő fiának még is van. Egy ilyen kicsit fiúnak boldognak kéne lennie, sok süti miatti hasfájásról kéne emlékezni, meg a sok-sok nevetésről, játszadozásról. Egy boldog gyerekkorra kéne emlékeznie és arra, hogy mennyire szeretik és törődnek vele. Megértem, hogy Perselus mérges ezért, megértem, hogy legszívesebben megölné azokat akik ártani merészelnének az ő gyermekének. Megölné azt is akik eddig bántották és azokat is akik ezután bántani akarnák. De ennek a kicsi fiúnak bár eddig rossz volt, eddig sokat szenvedett, most már jó helyen van. Vigyáznak rá, törődnek vele, féltik és ami a legfontosabb a világon mindennél jobban szeretik. A féltő gondoskodásnak és szeretetnek köszönhetően ez a kicsi fiú lassan de biztosan ha el nem is felejti, de képes lesz túllépni a múlton, a fájdalmakon, a szenvedésen. Most már kezd kinyílni mint a legszebb virág. Már képes boldogan mosolyogni és egy nap a rémálmokat felváltják majd azok amik a boldogságot, melegséget, biztonságot és szeretetet hozták el neki, egy szebb életről, szebb jövőről, és ami a legfontosabb a biztonságot nyújtó támaszt és védelmet adó személyről. Az Ő édesapjáról. Köszönöm szépen, hogy olvashattam, drága. Azt hiszem megint egy kicsit túlérzelmes lett, de ezt váltotta ki belőlem és bár a könnyeim nem hajlandóak ott maradni ahol lenniük kéne, mégis boldog vagyok, mert ennek a kicsi fiúnak megadatott, hogy legyen egy boldogabb élete, boldogabb szebb jövővel. Sajnos ez nem minden gyermeknek adatik meg és ez végtelenül elkeserít. Boldog vagyok, hogy olvashattam. Kicsit kusza lett a kritim, de remélem azért még érthető smile Nagyon várom a kövi fordításod, bármelyik legyen is a következő smile Puszika

0 Spam
6 Scale  
Drága Ev!

Annyira örülök, hogy sikerült egy olyan történetet választanom, ami miatt ennyire meghatódtál. Ez nekem is nagyok sokat jelent. smile Az, hogy az ölében tartja Harryt nekem nem volt annyira újdonság, mert hasonlót lehet olvasni a Harry új otthonában is, de ez valahogy mégis másabb volt. Bensőségesebb. És az ilyen bensőséges történeteket - főleg egy Severitus kapcsán - nagyon szeretem. Most már lesz aki vigyázzon Harryre, Perselus majd gondoskodik róla. smile

Egyáltalán nem lett kusza a kritid, az meg, hogy érzelmes lett nem baj, sőt! smile

Köszi, hogy itt jártál, és hogy írtál! Puszi

0 Spam
7 evelyn  
Bizony, a Harry új otthonában is van ilyen rész, nem is egy. Ezek a részek a kedvenceim, mert ezzel olyan sokat elárul Pers saját magáról. De ebben a ficcben ez sokkal jobban érezhető. Ahogy az is,hogy mennyire a sajátjának tekinti a kicsi fiút biggrin

0 Spam
8 Scale  
Ebben teljesen igazad van, ott még egy kicsit újdonság neki a Harry iránti kötődése, de itt már nagyon belejött - hála Merlinnek. biggrin

0 Spam
2 Amy  
Ez annyira szép biggrin Még ilyet biggrin A következőt is tessék lefordítani sürgősen már nagyon várom.Nem csoda, hogy kiemelt lett a töri ez annyira szép,aranyos és megható,hogy arra nincs szó. Kérlek a többit is minél hamarabb szolgáltasd elénk,hogy olvassuk. Egy fárasztó iskolai nap után felüdülés pici szívemnek olvasni ezt az aranyos történetet.

Amy

0 Spam
4 Scale  
Én is erre gondoltam, Amy, mikor elolvastam ezt a kis törit. smile Ugyan nem ez a kiemelt írása (habár tudom, hogy azt írtam, hogy azt fogom elsőnek hozni, de mégsem azt hoztam biggrin ), szerintem ez is bőven megérdemelne egy jelölést, mert nagyon szép munka lett. smile Hamarosan jönni fog a többi is, de már csak jövőhéten.

Köszi, hogy itt jártál, és hogy írtál!

Scale

0 Spam
1 Erika  
Ez annyira aranyos volt! smile

0 Spam
3 Scale  
Szerintem is. smile Köszi, hogy itt jártál, és hogy írtál!

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]