Főoldal » Fájlok » Severitus

Apa?
2012-09-16, 12:52
Író: lastcrazyhorn
Eredeti cím: Daddy?
Link: http://www.potionsandsnitches.net/fanfiction/viewstory.php?sid=2759&chapter=1
Kikötések: Minden jog az eredeti szerzőt, és J. K. Rowlingot illeti, én csak fordítottam a történetet a magam és mások szórakoztatására, mindenféle anyagi haszon nélkül.
Tartalom: Harry rosszat álmodik, Perselus megnyugtatja.

Thank you for your permission.



− Apa? – A négy éves Harry figyelte őt az ajtóból.

− Harry? Mi a baj? Csak nem rosszat álmodtál? – kérdezte Perselus, és felállt a székéből.

A kisfiú egy pillanatig idegesen rágcsálta az ajkait, mielőtt engedett a kísértésnek, és apjához futott. Vékonyka karjait Perselus dereka köré fonta, fekete, kócos üstökét pedig beletemette a talárba.

− Vernon bácsi megint rám ordított, apu – suttogta Harry.

Perselus kinyújtva a kezét könnyedén felhúzta az apró fiúcskát, és kényelmesen ráültette a csípőjére.

− Azt mondta, le fogja vágni az ujjaimat, apu – tette hozzá Harry, és azonnal remegni kezdett.

Hiába telt el már hat hónap azóta, hogy megmentette Harryt a rokonaitól, Perselus tudta, hogy még hosszú út áll előttük, és sok időbe telhet, mielőtt a fia képes lesz a viszontagságait maga mögött hagyni. A rémálmok az esti menetrend szokásos részei voltak. A gyakorisága és maga a kínzó emlék változik, de a témájuk ugyanaz volt: A rettegés.

Harryvel a karjaiban Perselus visszasétált a fia szobájába.

− A bácsikád nincs itt. Fogalma sincs róla, hogy hol élünk, de még ha lenne is, egy csepp esélye sincs arra, hogy túljárjon az eszemen – nyugtatta őt Perselus, ahogy leültek Harry ágyára.

− Mi van, ha meglát engem a kertben? – Harry nagy szemeket meresztett az apjára.

− Úgy érted, amikor kint játszunk?

Amikor kint játszunk… Perselus ugyan nem akarta, hogy Harry egyedül legyen kint, de mindenképpen meg akart róla bizonyosodni, hogy a fia szórakozik; az átkozott rokonai vele ellentétben Harryt udvaron való tartózkodása alatt gyomlálásra, vagy másfajta munkára fogták.

Harry bólintott.

− A kerítés távol fogja tartani őket – válaszolta Perselus, és hátradőlt Harry világos párnáira. Maga mellé vonta Harryt, aztán eligazgatta mindkettőjük körül a paplant.

− Mi van, ha mégis át tud jönni? – kérdezte Harry, és vékonyka karjaival átölelte a bájitalmestert, és kényelmesen a mellkasához bújt.

− Akkor a védővarázslatok nem engedik be. Emlékszel mit mondtam arról, hogy reagál a ház a veszélyre? – kérdezte Perselus, miközben hosszú ujjaival a rendezetlen hajat simogatta.

− A ház a családunké… - kezdte lassan Harry; a kis teste az apukája meleg oldalán pihent.

− És? – ösztönözte további folytatásra Harryt Perselus, majd intett egyet a pálcájával, és a mennyezeti világítás kihunyt, hogy a sárkányos éjjeli lámpa felkapcsolódjon helyette.

− A kerítés a ház része. Így ha valaki megpróbál bejutni, a kerítés egyre magasabb és magasabb lesz, míg minden oldalról be nem takar minket. – A mondat végére Harry hangja egészen elhalkult.

Perselus hátradőlt, és lehunyta a szemét.

− Helyes – felelte egy kis mosollyal.

− Apa?

− Hm? – Perselus mély hangja végigmorajlott Harry testén.

− Szeretlek, apa! – Harry addig nyújtogatta a kezét, míg meg nem találta Perselusét.

− Én is szeretlek, fiam – suttogta Perselus, könnyedén megszorítva Harry kezét.

Vége
Kategória: Severitus | Hozzáadta:: Scale | Címkék (kulcsszavak): Severitus, lastcrazyhorn
Megtekintések száma: 901 | Letöltések: 0 | Hozzászólások: 4 | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 4
0 Spam
2 Amy  
Szia Scale!

Ez annyira édes, aranyos, és csodálatos kis történet, hogy arra nincsenek szavak. Reggel óta várom, hogy legyen valami új az oldaladon és lám imám meghallgatatott biggrin Nagyon édes kis töri ez. Harry végre nem azoknál az állat rokonainál van, hanem az apjánál. Annyira jó volt, ahogy Pers nyugtatta a gyereket, Szinte láttam magam előtt a jelenetet és az aranyos volt,ahogy ez a "sérült"(lelkileg)fiúcska odabújt az apjához.

Várom a többi részt. És persze a Gyaj-t is. Nagyon jó volt. imádtam. Továbbra is ilyen szép töriket írj és fordíts le, mint ez.
Örök hálám neked ezért a meghatóan aranyos történetért biggrin .

Puszi:

Amy

0 Spam
4 Scale  
Szia Amy!

No hát akkor nagyon ráéreztem, hogy mikor kell valami újjal megörvendeztetnem téged. biggrin Annak meg még inkább örülök, hogy ennyire a hatása alá kerültél a történetnek. Annyit tudok mondani, hogy én is nagyon imádtam azt a részt, amikor Harry hozzábújt Perselushoz - igazából én az ilyen jeleneteket akkor is szeretem, ha Harry már jóval nagyobb, és úgy keres menedéket. smile (Igen, még mindig Severitusról van szó. happy )

Már csak egy történetecske van hátra az írónőtől, és utána vége. Az is már készen van, csak át kell még nézni.

Köszönöm neked is, hogy írtál! biggrin

Puszi,
Scale

0 Spam
1 evelyn  
Szia drága!
Ez nagyon édes volt.Szinte hallottam Perselus mély,megnyugtató hangját ahogy a kis Harryt próbálja meg lenyugtatni.Örülök neki,hogy itt a kis Harrynek nem kellett hosszú éveket a rokonainál töltenie és négy évesen már az apja mellett élhet,bár még így is komoly károkat okoztat a kisfiúnak.Pers viszont nagyon türelmes és érezni lehet azt a semmivel össze nem téveszthető mély szeretetet amit csak egy szülő képes érezni a gyermeke iránt.Szeretem amikor Harry az apjához bújva aludhat,ennél közvetlenebb és szeretet teljesebb gesztus nincs a világon.Harry az apja mellett egészen biztos,hogy ki fogja heverni ezeket a rémálmokat,mert biztosítva van arról,hogy a bácsikája a közelébe sem mehet,az apja pedig mindig ott lesz neki és vigyázni fog rá,megvédi és biztonságban,szeretetben neveli fel.Köszönöm drága,hogy lefordítottad és felraktad,mert így én is részese lehetek ennek a kis csodának.Várom a következő kis fordításod meg persze a Gyj-bant is biggrin Puszika

0 Spam
3 Scale  
Szia Ev!

Egyetértek veled, szerintem is nagyon bájos kis történet volt. smile Sajnos hiába töltött Harry mindössze négy évet a rokonainál, igen mély sebet tudtak így is ejteni rajta, időbe teleik, amíg képes lesz, ha nem is elfelejteni, de megbékélni azzal, ami történet vele.
Én is nagyon szeretem, amikor Harry Perselushoz bújva alszik el, rettentően aranyosak az olyan jelenetek. happy Igen, Perselus mindig ott lesz Harryvel, és megvédi, szeretni fogja, így azt hiszem, hiába ott van/lesz Voldemort fenyegetésként, én mégis nyugodt szívvel hagyom magukra őket most; mind a ketten jó kezekben lesznek. smile Puszi

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]