| Főoldal » Fájlok » Severitus |
Elégtétel...? 2. fejezet
| 2012-08-22, 10:06 | |
A megjavított éjjeli óra hangosan ketyegett a kis szekrényen, s Harry szinte percenként rápillantott. Hamarosan tizenhat éves lesz, és egy új korszak kezdődik az életében. Hogy jobb lesz-e vagy sem, azt talán csak Trelawney tudná megmondani jobb napjaiban, de mindenképpen új lesz. Dursleyék szokásukhoz híven elfelejtkeztek a születésnapjáról, de Harryt ez már rég nem érdekelte. Annak idején, még másodév előtti nyáron, mikor először megtörtént ez a felejtés, még bármit megadott volna azért, ha a családjának eszébe jut ez a fontos esemény, s nem csak az új szerződéskötés jár a fejükben. Most már belenyugodott, hogy míg világ a világ, Dursleyék többet nem fognak Boldog születésnapot! kívánni neki. Annál nagyobb volt a meglepetés, mikor egy kis papír csusszant be a csapóajtón. Harry felugrott az ágyról, és a papír után kapott. Azon mindössze két szó állt: Nézz ki! Harry értetlenül bámult a papírra, és egyből gyanakodni kezdett. Mi van, ha ez valami csapda akár Dursleyék, akár a halálfalók részéről. Mi van, ha kinyitja az ajtót, és... De ha a halálfalók azok, ők nem szórakoznának ilyen ostoba üzenetküldéssel. Ők inkább rombolnak. Mindenesetre kihúzta a pálcáját a farzsebéből, és résnyire kinyitva az ajtót, kilesett rajta. A folyosón se halálfalók, se Dursleyék, se más keresetlen egyén nem várt rá, csak egy kicsi doboz. Óvatosan megbökte azt a varázspálcájával, és mikor nem tapasztalt semmi rendelleneset, lassan megfogta a dobozt, becsukta az ajtót, és leült az ágyra. - Mi lehet benne? - suttogott halkan bele a sötétségbe. - És miért kaptam? Válasz sajnos senkitől nem érkezett, így kénytelen volt kinyitni a csomagot, ha meg akarta fejteni a rejtvényt. Még óvatosabban, mint azelőtt, leszedte a ragasztót a csomagról, kinyitotta a fedelét, és... eltátotta a száját. A doboz rengeteg édességet rejtett magában. Abban biztos volt, hogy ezt nem a barátaitól kapta, és a Dursley családból pedig egyedül Dudley édességmániás, de hogy pont tőle kapjon ajándékot...! Harry ámulva pakolta ki az egymásra halmozott csokit, cukrot, bonbont, és... Mars csokit! Mióta szeretett volna már ilyet enni! Félre is tette a dobozt, s gyorsan kibontott egyet álmai édességéből. Óóó, milyen finom is volt! Maga a mennyország! Harry evés közben arra a megoldásra jutott, hogy minden bizonnyal Dudley lehetett a titokzatos feladó. Valószínűleg viszonzásként, amiért tavaly megmentette az életét. A csokoládé majszolása közben rápillantott az órára; mindössze egy perc maradt hátra éjfélig. Felkászálódott, és kinézett az ablakon - a távolban egy nagy folt közeledett felé, így aztán félreállt, hogy a három bagoly és nehéz terhük könnyedén beférjen a szobába. Errol, Pulipinty és Hedvig leszálltak az asztalra, és Harry nyomban eléjük tett egy kis vizet és bagolycsemegét, aztán rávetette magát az ajándékokra. Mrs. Weasleytől megkapta a szokásos túlélőcsomagot pulcsival, kenyérrel, kolbásszal, Hermionétől sötét varázslatok kivédése könyvet, Rontól kviddicskönyvet, és a Weasley ikrektől vicc-csomagot. Harry! Az unokatesódat ne felejtsd el megviccelni! - állt az emlékeztető a levélbe. Harrynek azonban a mai naptól kezdve ez eszébe sem jutott; nem állt szándékában tönkretenni ezt a törékeny békét kettejük között. Legnagyobb meglepetésére nem sokkal később egy másik bagoly is landolt az íróasztalán. Egy nagy macskabagoly, aki egyáltalán nem volt ismerős. - Eltévedtél? - kérdezte tőle Harry, habár nem hitte, hogy ez lenne a helyzet. A bagoly válaszul huhogott egyet, s lábával meglökte a csomagot. Harry őt is megkínálta egy kis vízzel és bagolycsemegével, aztán kézbe vette a kis becsomagolt dobozt. Amint megérintette, azonnal a kétszeresére nőtt. Kíváncsian forgatta, majd letépte róla a papírt. A doboz tetejét egy szépen faragott liliom díszítette; láttára Harry szíve dupla olyan gyorsan kezdett verni, így inkább leült a székre, s felnyitotta ajándéka tetejét. Abban egy halom fénykép és levél volt, de az egyiken, a legfelsőn, őt magát szólították meg szálkásan írt betűkkel. Harry Potter Potter! - kezdődött a levél. Harry biztos volt benne, hogy ezt a levelet Piton írta neki, s mikor rápillantott a levél aljára, gyanúja beigazolódott, majd ismételten nekifogott az olvasásnak. Potter! Édesanyád és én egy környéken nőttünk fel, legjobb barátok voltunk. A dobozban anyádról találsz fényképeket, általa írt leveleket, melyek a nagyszüleidnek szólnak; ezeket aznap, amikor a szüleid életüket vesztették, kimentettem a házból. Boldog születésnapot! P. Piton professzor Harry tátott szájjal nézte az elé táruló látványt. Piton professzor ajándékot küld neki, méghozzá nem is akármilyet! Úgy érezte, minimum valamilyen kesztyűt kéne felhúznia, hogy megfogja ezeket a kincseket. Igen, amit most kapott, azt nem tudta más szóval illetni, semmi nem fejezte volna ki jobban az értéküket. Harry kézbe vette az első fényképet, melyen édesanyja még csupán kislány volt, a következőn Petunia nénivel volt látható, az azt követőn már a szüleikkel, vagyis Harry nagyszüleivel... Az Odúban nagy nyüzsgés volt, mindenki önfeledten nevetett és szórakozott. Ezeket az együtt töltött időket nem akarták elrontani a Voldemortról való elmélkedéssel, inkább kiélveztek minden percet, melyet a családdal tölthetnek. Csupán egyvalaki volt, akinek nem ment a szórakozás: Harry. Ő valahogy elveszett a gondolataiban, az általa kreált emlékekben; ezek mindegyikében édesanyja szerepelt. Harrynek zsongott a feje a megválaszolatlan kérdésektől, s kínján egy ember tudott volna enyhíteni, méghozzá Piton. Anyjához ő állt a legközelebb, így kézenfekvő volt, hogy tőle kéne még több információt „kicsikarni", hiszen Harry mindössze annyit tudott, hogy anyja jószívű volt, kedves, de ez számára nem volt elég. - Harry! Merengéséből Hermione szakította ki, aki lehuppant mellé a kanapéra, és olyan mindent tudó tekintettel méregette őt, amitől Harry úgy érezte, mintha a lány egy pillanat alatt kiszedné belőle a legféltettebb titkait is. - Mit csinálsz itt egyedül? - kérdezte Hermione. - Gondolkozok - felelte Harry tömören. - És min? A fiú ferdén ránézett Hermionéra. Nem úgy tűnt, mint ki egyhamar le akar szállni a témáról, ezért úgy döntött, és egy kis információmorzsát elhint neki, hiszen a valódi okról nem lenne szerencsés bárkit is tájékoztatni. Persze a barátainak soha nem hazudott volna, de ez most más helyzet volt. Ezzel még Piton professzort is lebuktatná. - A szüleimről. Hermione hallgatott egy pillanatig, majd óvatosan megszólalt. - Harry, ugye tudod, hogy senki haláláról nem te tehetsz? Harry döbbenten nézett a lányra, de a válaszadástól a kandalló hangos süvítése mentette meg. - Jó estét! Perselus Piton teljes életnagyságban ott állt Weasleyék nappalijának közepén, ami nem kis döbbenetet keltett a családban. - Perselus! - kiáltott fel Mrs. Weasley. - Csak nincs valami baj? Piton gúnyosan elhúzta a száját - kinek mit takar a baj fogalma, végül is egész életüket bajban élték le. - Nem, nincs. Albus megkért, hogy szóljak Arthurnak, beszélni szeretne vele. Vállaltam a bagoly szerepét, ugyanis lenne egy-két megbeszélni valóm Mr. Potterrel a jövő évi okklumencia órákról. Jöjjön, Potter! - nézett rá sürgetően Piton, így Harry gyorsan felugrott a kanapéról, és követte a tanárát a konyhába. - Merem remélni, Potter, hogy senkinek nem fecsegte ki nagy örömében, hogy mit kapott születésnapjára. - Nem, uram, dehogy! - rázta a fejét Harry, arcára széles, régóta nem látott mosoly ült ki. - De még meg sem köszöntem, ez annyira csodás ajándék volt, ilyet még soha senkitől nem kaptam, illetve Hagridtól még elsőben, de az más, mert akkor mindkettőjükről kaptam képeket, de édesanyámról szinte még semmit nem tudok, még soha nem láttam gyerekként, és ez fantasztikus! Annyit kérdésem lenne magához! Tényleg barátok voltak? Hol laktak? Milyen volt anyám? - Potter! - mordult rá Piton az örvendező gyerekre, de szakavatott szem látta, hogy valójában nem dühös. - Először is nem mesedélután tartani jöttem ide, másrészt kezdesz túl sok időt Granger kisasszonnyal tölteni, mert lassan le sem lehet állítani téged, annyit szövegelsz! Harmadrészt, várlak az évnyitó lakoma után az irodámban, akkor majd beszélhetünk nyugodtan. Piton meglendítette köpenyét, ahogy elindult a nappali felé a kandallóhoz, de a konyhaajtóból még visszafordult, és Harry mintha egy halvány mosolyt látott volna az ajkán játszadozni. - Boldog születésnapot, Potter! | |
| Megtekintések száma: 604 | Letöltések: 0 | | |
| Összes hozzászólás: 0 | |